disznóság
disznóság főnév -ot, -a
1. (népies) Frissen vágott sertésből való húsféleség, kül. disznóöléskor készített vmilyen húsétel (hurka, kolbász stb.). Egy kis disznóságot küldött anyám. Megkínált egy kis finom disznósággal. A gömböc elbír mindenféle disznóságot. (Krúdy Gyula) Leszen karácsonyra egy kis disznóság. (Móricz Zsigmond)
2. (gyak többes számban) (átvitt értelemben, bizalmas) A jó ízlést, az illemet v. a szemérmet sértő, kül. a nemi élettel v. a testi szükségletekkel kapcs. illetlen, szemérmetlen, trágár, disznó (6) szó, kifejezés, beszéd v. rajz, ábra. Disznóságokat beszél, mond, mutat. Nem hallgatom az ilyen disznóságokat. A kislányoknak odakiáltjuk a disznóságokat, s továbbporzunk. (Gelléri Andor Endre) A kunyhó egy lécére plajbásszal kis ábra van írva, valami disznóság, hímnemű és nőnemű. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Méltatlan, felháborító, gyalázatos cselekedet v. dolog. Ez már mégis disznóság! Disznóság, amit csinálnak. Milyen disznóságokat követtél el már megint? Mindenhova való becsippentve menni, de halottbejelentésnél, az már disznóság. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kellemetlen, bosszantó, váratlan, helytelen tett, esemény, dolog. Ha nem történik addig vmi disznóság, kedden hazajövök.
