diszpozíció
diszpozíció főnév -t, -ja (régies írva: dispositio is)
1. (választékos v. hivatalos) Rendelkezés, utasítás. Diszpozíciókat tett. Kiadta diszpozícióit. A követ diszpozíciókat kapott kormányától. Nekem ezzel a dispositiómra bízott összeggel … be kell számolnom. (Jókai Mór)
2. (lélektan) Hajlam, képesség, készség. Mire van a gyereknek diszpozíciója? || a. (orvostudomány) Hajlam vmely betegségre. Diszpozíciója van a tüdőbajra.
3. (ritka, választékos) Vmire való hangoltság, vmihez való kedv; hangulat. A művésznőnek ma nincs diszpozíciója.
4. (irodalomtudomány) Vmely írásmű anyagának elrendezése, felépítése, fejezetekre osztása, tagolása. A mű diszpozíciója egységes.
diszpozíciójú; diszpozíciós.
