dob [1]
dob [1] ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas (rendsz. határozóval) Vmit megfogva, karjának, kezének lendületével (hirtelen) úgy késztet gyors mozgásra, hogy az, mielőtt nyugvópontra érne, egy darabig a levegőben halad; hajít, röpít. Vö.: utánadob. Utánunk dobta a botját. Alacsonyan dobta a labdát. Kavicsot dob a vízbe. Magasba dobta a sapkáját. Kapura dobja, messzire dobja a labdát. Egyik kezéből a másikba dob vmit. Melyen ült, a malomkő-darabot, fogta, | Toldi György boszantó népe közé dobta. (Arany János) Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. (Ady Endre) || a. tárgyas (bizalmas) Vhova dob vmit: hirtelen, lendülettel vhova odatesz, odalök vmit. Az asztalra dobta a könyveket, és sietett tovább. Divatos utazó-ruhát vettem magamra, és zsebkendőt, fehérneműt dobtam a táskámba. (Gárdonyi Géza) Hegedűjét a dívánra dobta, csak a vonója volt a kezében. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) <Vmely sporteszközt> versenyben v. gyakorlásul hajít, vet, lök. Diszkoszt dob; ® gerelyt dob; súlyt dob; jól dob; ® helyből dob; kapura dob; ® partot dob. Ki dob? Dobtál már? Nem te dobsz. Erősebben kell dobni. Messzire dobja a labdát. A kapu mellé dobott. || c. tárgyas (számnévi tárggyal) (sport) <Tekejátékban> ezt a műveletet bizonyos számú alkalommal végzi, v. ezzel a művelettel bizonyos számú találatot ér el. Hármat dob; kilencet dobott: mind a kilenc bábut eldöntötte (egy v. három) dobással. || d. tárgyas <Vmely célt, eredményt, bizonyos távolságot> dobással elér. ® Gólt dob; ® hatot dob; ® vakot dob; kicsit, rövidet dob. Hosszabbat, nagyobbat dobj! Mekkorát v. mennyit dobtál? || e. tárgyas Csókot dob vkinek, vki felé: megcsókolja a saját kezét, és olyan mozdulatot tesz, mintha a csókot vkinek, vki felé hajítaná. Ajkához emelte kezét, és félszegen, ügyetlenül csókot dobott a színpadra. (Krúdy Gyula)
2. tárgyas (határozóval) Vmely eldobott tárggyal <vkit, vmely testrészén> eltalál. Fejbe, hasba, hátba dob vkit. (ritka) Fültövön, orron, sípcsonton dob vkit.
3. Vhova, vmire dobja magát: <ember, állat> hirtelen mozdulattal úgy veti magát, hogy egész testsúlyával vhova, vmire (rá-)esik; beleugrik vmibe; ráugrik, ráveti magát vmire; beleveti magát vmibe. Autóba, hintóba, kocsiba dobja magát; a karosszékbe, az ágyra dobta magát. A macska villámgyorsan az egérre dobta magát. Megy, zaboláz, nyergel, lóra magát dobja. (Arany János) Rögtön szaladt, fiákerbe dobta magát, vágtatott a Hotel Wandhoz. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) Dob magán egyet: <fekvő személy> fektében izmai megfeszítésével testét hirtelen megemeli, majd visszaesik, rendsz. más helyzetbe. A beteg egyet dobott magán. (Tolnai Lajos)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Hirtelen intézkedéssel, rendsz. erőszakos módon v. néha lelkiismeretlenül <vkit, vmit vhova, kül. kedvezőtlen helyre> juttat, küld, taszít. Harcba, küzdelembe dob vkit, vmely csoportot, katonai egységet; prédául dob vkinek vmit; ® felszínre dob vkit, vmit. A kiképzetlen katonákat a frontra dobták. || a. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vhova dob: <szolgálati kötelékben levő személyt, rendsz. kedvezőtlen helyre v. büntetésül> hirtelen és váratlanul áthelyez. Fegyelmit kapott, s egy távoli faluba dobták. Egyik városból a másikba dobták. || b. tárgyas (átvitt értelemben, argóban) Dobja a nőt v. a férfit: elhagyja, otthagyja a nőt v. a férfit, akivel rendsz. szerelmi kapcsolata volt, nem törődik többé vele, ügyet sem vet rá többet. || c. tárgyas (átvitt értelemben) Piacra dob: <rendsz. nagyobb mennyiségű árut, értéktárgyakat> nyilvánosan megvételre kínál, áruba bocsát, rendsz. olcsón. Áreséskor a tőzsdén piacra dobták a részvényeket. || d. tárgyas (átvitt értelemben) Áldozatul dob vkit vmiért: a közösség igazságérzetének megnyugtatására vkit nem egészen indokoltan felelőssé tesz és megbüntet vmiért.
Szólás(ok): ld. kesztyű, kő, sut.
Igekötős igék: aládob; átdob; bedob; beledob; eldob; feldob; félredob; hátradob; helyredob; hozzádob; idedob; keresztüldob; kidob; ledob; megdob; mellédob; nekidob; odadob; összedob; rádob; széjjeldob; szétdob; továbbdob; túldob; visszadob.
dobat; dobott.
