dobogó
dobogó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami dobog. A léptek alatt dobogó padló; dobogó szívvel ¬. A dobogó paripák port vernek földemen. (Vörösmarty Mihály) Dobogó szívvel nyitottam be abba a tornyos, egyemeletes házba, ahol háziorvosunk lakott. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ja Deszkából készült alacsony emelvény, előadó, pedagógus, szónok, szereplők számára előadóteremben. Az előadó, a szónok, a tanár fellép a dobogóra; a dobogón tánccsoport járta a toborzót. A nagy ember … a dobogóig lépdelt. (Mikszáth Kálmán) Egy frakkos művész előre jött a dobogón, és valami dalt énekelt. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): dobogódeszka; dobogóhíd.
dobogói; dobogós.
