deres
deres [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amelyen dér van; dérrel lepett <tárgy, táj>. Deres fák; deres mező. Deres már a határ. Deres a börtön ajtaja, Dúdol el a szél alatta. (népköltés) Szőke a mező is, mintha deres lenne. (Arany János) || a. (ritka, költői) Olyan <időszak>, amikor gyakran van dér (1). Annyi nyár mult, annyi sok deres tél … (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Őszülni kezdő, őszülő, őszes <haj(zat), szőrzet>. Deres haj, bajusz, szakáll; deresbe vegyülő haj; deres fejjel ilyet tenni! Haja már egész deres, de szemei fiatalosak. (Mikszáth Kálmán) Egy-egy deres szál csillog már a hajban. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, népies) Olyan <ló, ritk. marha>, amelynek a sötét szőrébe sűrűn vegyülnek fehér szőrszálak. Pompás deres lovon ült. Ekkor barna deres paripán, hűs csillagi fénynél | A Hajnal szép gyermeke jött. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (népies) Deres (3) ló. Befogja a derest. A gyors Kelde … Etét mikoron szemlélte rohanni feléje, Szembe nem állt vele, jó deresén szaladásnak eredvén. (Vörösmarty Mihály)
2. (történettudomány) Alacsony, széles pad, amelyre a jobbágykorszakban a botbüntetésre ítélt személyt ráfektették v. rákötözték, és megbotozták. Deresre ® húz vkit; deresre fektet vkit; ® megfekszi a derest. Deresre huzzák a gazembert, Bünét botokkal róni le. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, történettudomány) Az így kimért v. elszenvedett botbüntetés. A jobbágy leggyakoribb büntetése a deres volt. Egyszer a vastól, egyszer a derestől mentett meg. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): almásderes; borzderes; vasderes.
deresség.
