dicsekedik
dicsekedik [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben ritka) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] dicsekszik [e]
1. (gyak. rosszalló) Dicsekedik vkivel, vmivel: a maga v. a vele kapcsolatos személy(ek) külső v. belső, vélt v. valóságos értékeiről, érdemeiről úgy beszél, hogy azzal elismerést, megbecsülést v. tetszést szerezzen magának. Nagyon szeret dicsekedni. Gyakran dicsekedett származásával és vagyonával. Jó tanuló volt, tanárai dicsekedtek vele. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Nem dicsekszik vmivel: a szégyentől félve szeretne eltitkolni vmit. Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel. (Arany János) Ne dicsekedjen az ember a szennyesével … (Móricz Zsigmond)
2. (Nem) dicsekedhetik vmivel: (nincs) van vmely szellemi v. anyagi értéke, képessége, tulajdona. Bútorral nem nagyon dicsekedhetünk. Nem mindenki dicsekedhetik ilyen fizetéssel. Sok jó tulajdonsággal dicsekedhetik. Meglehet, hogy a lelkem nemes, … de más nemességgel nem dicsekedhetem. (Csiky Gergely)
Igekötős igék: eldicsekedik.
dicsekedő.
