dicsér
dicsér [i v. í] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (tárgy nélkül is) Dicsér vkit, vmit: (vkinek, vminek érdemeit, értékeit, jó tulajdonságait elismeréssel emlegeti. Bírál és dicsér; a fiát dicséri; a főztjét, a szorgalmát dicséri; dicséri bátorságáért; dicséri a szövetet tartósságáért; ® agyba-főbe dicsér. Az asszonyokat vagy dicsérni kell, vagy semmit sem kell felőlök mondani. (Mikes Kelemen) Dicsérsz, kedves, hogy olyan jó vagyok! (Petőfi Sándor) Minden borkereskedő a maga borát dicséri. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas Elismer, méltányol vmit, vminek az értékét. Dicsérem az eszedet!: ez okos megoldás, megjegyzés volt; okos, leleményes ember vagy. Dicsérem kitartásodat! Dicsérem az ízlését.
3. tárgyas Vmi dicsér vkit, vmit: vkire vmi megbecsülést hoz, jó fényt vet rá. Jó termés dicséri a gazdát. A nagyszerű eredmény az ő buzgalmát dicséri. A munka dicséri mesterét. || a. tárgyas (ritka) Vmi magamagát dicséri: olyan jó, hogy nem szorul dicséretre. Ez a bor magamagát dicséri.
4. tárgyas (vallásügy) Dicsőít, magasztal, imád. Az Urat dicséri; minden ® jótét lélek dicséri az Urat. Dicsőség a magasban istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég. (Madách Imre) Szeretném az Istent | Nagyosan dicsérni. (Ady Endre) Dicsérje kő, dicsérje minden | angyali madonnám kegyét. (Babits Mihály)
5. tárgyatlan (tájszó) Dicsértessékkel (II) köszön. Ha a plébános úrral találkozol, dicsérj.
6. tárgyas (tájszó) Ajánl (feleségül) vkit. Dicsértek neki egy leányt.
Igekötős igék: agyondicsér; feldicsér; kidicsér; megdicsér.
dicsérés; dicsérget; dicsérhető; dicsért; dicsértet.
