dicsőséges
dicsőséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
(választékos) Dicsőséggel teljes; dicső. Dicsőséges múlt, tett. A természettel ellenkező bolond feneséget is dicsőséges jónak tartotta. (Pázmány Péter) || a. (ritka, régies, gúnyos is) Dicsőséggel körülvett, övezett <személy>. Dicsőséges nagy urak! hát hogy vagytok? | Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok? (Petőfi Sándor)
