díszít
díszít tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Vmit folyamatosan dísszel lát el, ékesít. Virággal díszíti a szobát. Zászlókkal díszítik a házakat.
2. <Vmit vmely dísznek szánt tárgy> szebbé v. ünnepélyesebb hatást keltővé tesz; ékesít. A falat festmények díszítik. Mellét kitüntetések díszítik. Ősök képei díszítik a kastély falait. (Krúdy Gyula) Vállát panyókára vetett szűr díszítette. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Díszít vkit: kitüntetést, rendjelet adományoz vkinek; dekorál vkit. II. József, [Orczyt] 1782-ben, Sz.-István rendje középkeresztjével díszíté. (Arany János)
4. (film, színház) Színpadot díszít: díszletez. A munkások most díszítik a színpadot.
Igekötős igék: agyondíszít; feldíszít; kidíszít.
díszített; díszítget; díszíthető; díszíttet.
