dívány
dívány főnév -t, -ok, -a, (ritka) díván -ja
Ülésre és fekvésre alkalmas, kárpitozott (ma rendsz. rugózott), karfával, támlával ellátott bútor. (Végig)fekszik a díványon; lefekszik, leül a díványra. Olvasóját honn feledé … „Eredj fiam, Klára, … Megtalálod a térdeplőn, Ha nem a diványon.” (Arany János) Jolán a dívánra omlott, és … homlokát a meztelenné vásott karfába ütögette. (Babits Mihály) || a. Tág. ért. karfa és támla nélküli, kárpitozott, rugalmas ülő, fekvő, heverő alkalmatosság; hencser, kerevet. Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap. (Juhász Gyula) Ágyat csinált magának a … díványon. (Kosztolányi Dezső) A divány | hosszában hevertünk. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): díványhuzat; díványkarfa; díványrugó.
díványos.
