eb
eb [e v. ë] főnév -et [ë v. e], -e [e]
1. (hivatalos, választékos) Kutya. Házőrző eb; kényeztetett, kivert, kósza eb; ebek csaholása, szűkölése. Szóláshasonlat(ok): (durva) otthagyja, mint eb a szarát v. (tréfás, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) a Szaharát: a) elintézetlenül, rendetlenül otthagy, szanaszét hagy vmit; b) szó nélkül otthagy vkit. Az ebnek is eb legfőbb ideálja. (Madách Imre) Tarka ebünk szunnyadt, hunyorogva, a lanyha grádics | vén … kövein. (Kosztolányi Dezső) Kopaszodsz és őszülsz te! | … Ne bánd, jó vagy, derülj, danolj! | … Ebed szeret, … | kell-e más, ha meggondolod? (József Attila) || a. jelzői használat(ban) (ritka, régies) Nyomorult, kutyának való. Eb élete van. || b. (régies) Ebül: a) rosszul, kutyául, szerencsétlenül, nyomorultul. Ebül állunk; ebül járt. Szabad itt a nép, míg ott a had szolga – S emiatt megy ebül a császárnak dolga! (Sárosy Gyula) Jobb lesz, ha elégeti kend [a török levelét], mielőtt a kapitány úr meglátná, … Istenuccse ebül jár kend! (Gárdonyi Géza) b) hamisan, becstelenül. Ebül szerzett vagyon. || c. (népies) Ebestül, macskástul: minden holmijával, pereputtyával együtt; mindenestül.
2. (átvitt értelemben, ritka) Gyalázatos, becstelen, hitvány ember. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! (Arany János) || a. (1945 után, sajtónyelvi) Talpnyaló, pénzért mindenre kész, szolgalelkű személy. A tőke láncos ebei. || b. jelzői használat(ban) is (régies) <A török hódoltság korabeli magyar–török viszonylatban a másik fél vallásán levő személy becsmérlésére:> hitetlen, pogány. Látták• pogány ebek: azki Istentől fél, Soha meg nem halhat, hanem örökkön él. (Zrínyi Miklós) Soha partunkon békével alunni ne merjen Eb török. (Vörösmarty Mihály)
A 2. sz. jelentés || b. árnyalatában közölt, Zrínyi-idézet első szava helyesen Lássák
3. (rendsz. 3. személyű birtokos személyragos főnév előtt) <Néhány szitkozódásban, káromkodásban.> Eb az anyja!; eb a lelke!; eb, aki bánja! Eb a hite kölykei! vesszeje vár, És börtöne kész Ali úrnak. (Arany János)
4. (régies) <Nyomatékos tagadás kifejezésére:> senki sem. Eb hiszi. Eb hiszi, mondja egész határozottsággal az öreg. (Vas Gereben) Ha tudnám, hogy csak a restség akadályoz: eb írna egy betűt is. (Arany János)
Szólás(ok): Eb ura fakó: <dacos ellenszegülés kifejezésére:> nekem ugyan nem parancsol; eb mondja kutyának, kutya a farkának: ahelyett, hogy vmit elintézne, tovább adja az utasítást másnak, főként alárendelt személynek, alsóbb szervnek; ebek harmincadjára jut, kerül: rossz sorsra, végre jut, elkallódik, elpusztul vmi; eben gubát cserél: a) úgy cserél, hogy várakozása ellenére semmit sem nyer vele; b) hitvány, értéktelen dolgot hasonlóan hitvánnyal, értéktelennel cserél fel v. el; c) egyik rossz helyébe a másik jön; köti az ebet a karóhoz: a) erősen fogadkozik, gyanút keltő hangoskodással ígér vmit; b) konokul állít vmit, makacsul kitart álláspontja mellett; ebre bízza a hájat: olyan emberre bíz vmit, aki épp az ellenkezőjét teszi annak, amit várnak tőle, megbízhatatlanra bíz vmit; ebül gyűlt, ebül költ: becstelen úton, méltatlan módon, hamisan szerezte (a vagyonát), de úgy is veszítette el; ld. még: kutya. Közmondás(ok): Amely ebet bottal kergetnek (hajtanak) a nyúl után, nem fogja az azt meg: kedvetlenül végzett tevékenységnek nincs (jó) eredménye. Amely ebet meg akarnak ölni, veszett nevét költik: akit tönkre akarnak tenni, arra minden rosszat ráköltenek. Ebül szerzett jószág ebül vész el: nem becsületes úton szerzett vagyon könnyen elvész, hamar elúszik.
Szóösszetétel(ek): 1. ebcsaholás; ebháj; ebharapás; ebhűség; ebkiállítás; ebmarás; ebszíj; ebszokás; ebszurok; ebtenyésztő; ebtilalom; ebtolvaj; ebvásár; ebvonítás; 2. borzeb; öleb; vadászeb; véreb.
ebecske.
