ebédlő
ebédlő [e] főnév -t, -je [e]
Főleg étkezésre haszn. s megfelelő bútorzattal berendezett szoba v. terem. Az ebédlőben gyűlt össze a társaság. Az ebédlőben táncoltak. Zajjal betelék a tágas ebédlő. (Vörösmarty Mihály) A másik ház emeletjén szembe vélem egy ebédlő, | az ablakja tárva-nyitva. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ebédlőasztal; ebédlőberendezés; ebédlőbútor; ebédlőszék; ebédlőszekrény; ebédlőszoba.
ebédlői; ebédlős.
