ébredő
ébredő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (gyak. választékos) Olyan, aki, ami ébred (1–4). Ébredő gyermek; öntudatra ébredő nép; ébredő szerelem; az ébredő természet. Még küzdött az utolsó csillag az ébredő nap fényével. (Jókai Mór) És olykor kitekintett rácsa résén S szimatolta az ébredő szelet. (Juhász Gyula)
2. (történettudomány) Olyan <személy>, aki az 1920-as évek egyik ellenforradalmi, szélsőségesen nacionalista és antiszemita társadalmi csoportosulásának (az Ébredő Magyarok Egyesületének) tagja volt, v. azzal rokonszenvezett. Ébredő magyar(ok).
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, költői) Az a személy, aki ébred (1), felébred. Bús ébredők, a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül. (Ady Endre) || a. (gyak. választékos) Ébredőben: ébredés közben; a lassú ébredés állapotában. Az ébredőben levő természet.
2. (történettudomány) Az ébredő (I. 2) magyarok mozgalmának tagja v. azzal rokonszenvező személy. Az ébredők mozgalma.
