éden
éden [ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (vallásügy, régies, irodalmi nyelvben) Édenkert; paradicsom [1] (1). Éden fái közt E két sudár fát a kellő középen Megátkozom. (Madách Imre) Úgy néz reád, mint az Édenre Ádám, | Melyből kiverték. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) Az a hely, ahol vki szabadon kiélheti hajlamait, vágyait, azért a legboldogabbnak érzi magát; paradicsom [1] (3). Puszta … Csikósok, betyárok, poéták édene. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, költői) Boldogság, kül. szerelmi boldogság; paradicsom [1] (3a). A butának sorsa földi éden. (Arany János) Tündérvilág, bezárult éden: Gyermekkor, első szerelem. (Vajda János) Lemondott a boldogság édenéről, hogy elkerülje a boldogtalanság vadonját. (Herczeg Ferenc)
4. (ritka, költői) Dús növényzetű, gyönyörű táj, kert; paradicsom [1] (2). A kopárt édenné ápolva, mivelve Megmutatá: mit tesz szorgalom és elme. (Arany János)
édeni.
