édeskés
édeskés [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (Olykor szokatlanul) kissé édes (ízű). Édeskés bor; édeskés íz(ű); édeskés íze van. Ettem már én lóhúst … Jó ízű, csak egy kicsit édeskés. (Mikszáth Kálmán)
2. Kellemetlenül bódító; émelyítő <szag>. Az éter édeskés szaga.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Ellenszenvesen, mesterkélten kedves, túlzottan nyájas (modorú) <személy>. Nem szeretem az ilyen édeskés embereket. || a. Ilyen személyre jellemző. Édeskés modor, mosoly, stílus; édeskésen mosolyog. Afféle édeskés nyelvű ifjú, akinek mindig a zsebében van az illemtan. (Gárdonyi Géza) || b. Émelygősen finomkodó, kellemkedő modorban írt <irodalmi alkotás>. Édeskés románc, vers.
édeskésség.
