édesség
édesség [ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az édes (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. vminek édes volta. A gyümölcs, a kávé, a méz, a paprika édessége. A bor jellegét a szín, a szesztartalom és a zamat mellett meghatározza az édesség is. Szüreti színt ölte Két kis húgom ajka, Meglátszik a szőlő Édessége rajta. (Lévay József) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek édes, (4), kellemes, jóleső volta. Az álom, a csók édessége.
2. Édes csemege, nyalánkság, pl. cukorka, csokoládé, sütemény. Szereti az édességet. Gondoskodott róla, hogy … fia soha édességekből … ki ne fogyjon. (Kuncz Aladár) A polgármester olyan édes elragadtatással nevetett, mintha valami remek édességet szopogatott volna. (Móricz Zsigmond)
édességes; édességi.
