égi
égi melléknév és főnév
I. melléknév
1. Az éghez (1) tartozó, az égre vonatk., az égen mutatkozó v. levő <dolog>. (csillagászat) Égi egyenlítő ¬; égi térkép ¬. Láthattátok az égi jegyekből, minő nagy változásoknak kell történni a földön. (Jókai Mór) || a. Vmely égitestről jövő <dolog>. Égi fény. Fut az égi sugár föld zivatarja elől. (Vörösmarty Mihály) Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. | Billió mérföldekről jött e fény, … Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált. (Tóth Árpád)
2. (vallásügy) Égben (2) lakó <lény>; mennyei. Égi hatalom ¬; égi jegyes ¬. Most még testvére vagy égi angyaloknak. (Tolnai Lajos) Bátran | szólhassak s mint rossz gégémből telik | és ne fáradjak bele estelig | vagy mig az égi és ninivei hatalmak | engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) Az égből (2) származó, az égből jövő (képzeletbeli) <mennyei lény, dolog>. Égi adomány, küldött, szózat; égi és földi javak. Földiekkel játszó | Égi tünemény, | Istenségnek látszó | Csalfa, vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, költői) Az égre (2) jellemzően, arra emlékeztetően magasztos, fenséges, szent <dolog>. Húraim [= húrjaim] gyöngék magas égi hanghoz. (Berzsenyi Dániel) Vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) S mint az oltári ostya égi ízét, Sóváran vártam első csókja mézét. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Légiesen finom és makulátlan <dolog>. Égi és földi szerelem. Hadd láthassák, Hogy milyen a tiszta, égi ártatlanság. (Tolnai Lajos)
4. (népies) Égi madarak: a levegőben szálldosó madarak. Megsiratnak engem az égi madarak. (népköltés) Ki visel hű gondot az égi madárra? (Arany János)
II. főnév -ek [e] (csak többes számban) (költői, régies) Az égiek: az istenek. Mit kért, megadták dúsan az égiek. (Vörösmarty Mihály)
