egybevet
egybevet tárgyas ige
1. <Két v. több dolgot> egymással összehasonlít, hogy az egyezéseket és különbségeket megállapítsa, az egyik dolgot a másikból jobban megérthesse, magyarázhassa, v. hogy vmely tényre világosságot vessen. A két vallomást egybevetették a tanúvallomásokkal. Az egész levelezés … Tompa ez időbeli leveleivel is egybevetve, érthető meg. (Arany László) || a. (ritka, régies) <Két dolgot> egyformának, hasonlónak tüntet föl. Ezért jövél-e Ernyei, Hogy … A multakat jövőket egybevetvén … képzelt bajokkal ámítsd lelkemet? (Vörösmarty Mihály)
2. (hivatalos) <Adatot, számadást> összehasonlítással pontosan, számszerűen ellenőriz. A kiadást egybeveti a bevétellel; a bizonylatokat a tételekkel egybeveti.
egybevetés; egybevetett; egybevethető; egybevető; egybevettet.
