egyebüvé
egyebüvé [ë-e] határozószó (tájszó, irodalmi nyelvben)
Máshova, más helyre. Hová …? – Hová egyebüvé, mint ahol először láttam őt? (Kemény Zsigmond) No, az ugyan nem teszi az ablaka mögé, de egyebüvé … (Mikszáth Kálmán) Minek járt volna ebédelni … egyebüvé? (Mikszáth Kálmán)
