egyeztet
egyeztet [ëggyesztet] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. <Két v. több dolgot> összevet, összehasonlít; megvizsgálja, hogy egyezik-e (1). Egyezteti a kétféle szöveget. || a. (iskolai) Leckekönyvet (indexet) egyeztet: a) <kvesztura, ill. egyetemi v. főiskolai tanulmányi osztály ellenőrzésül és hivatalos bejegyzések végett> a leckekönyvet az anyakönyvi, ill. törzskönyvi lappal összehasonlítja; b) (1945 előtt) <egyetemi v. főiskolai hallgató evégett> a leckekönyvet beadja a kveszturába, ill. a főiskolai igazgatósági irodába. || b. (nyelvtudomány) <Vmely szót, képzőt, jelet, ragot, szerkezetet> más nyelv megfelelő elemeivel mint közös eredetűvel kapcsolatba hoz. Már Sajnovics egyeztetett magyar és lapp szókat. Egy magyar szót egyeztet egy szlávval.
2. <Két v. több személyt> békít, egyezséget igyekszik létrehozni köztük; arra törekszik, hogy egyezzenek meg. A feleket egyezteti. Egyezteti a régi haragosokat. || a. <Többféle tevékenységet, hatáskört> úgy rendez el, hogy hasznosan kiegészítsék s ne gátolják egymást, ne ütközzenek. Bizottság egyezteti a hatásköröket. Tanári konferencia fogja egyeztetni az ifjúsági körök munkáját.
3. <Általában egymásra vonatkoztatott, vmely szempontból eltérő dolgokat> a célnak megfelelően egymással egyezővé tesz, összehangol. Egyezteti a követelményeket, a véleményeket. || a. (nyelvtudomány) <Vmely mondatrészt> olyan változatban használ, hogy az nyelvtani alakjában v. más tekintetben más mondatrésszel egyezzék (4). Az alanyt és az állítmányt személyben és számban egyeztetjük. A jelzőt nemben, számban és esetben egyezteti a jelzett szóval.
Igekötős igék: kiegyeztet; összeegyeztet.
egyeztetés; egyeztetett.
