egyik
egyik [ëggyik] névmás, határozatlan
I. (melléknévi)
1. Két v. több ismert v. odaértett személy v. dolog közül valamelyik (, akit v. amelyet közelebbről nem határoznak meg). Egyik barátom segített a bajomban. Jókainak egyik regényét olvassa. Két hétig nyaraltam a Balatonon; egyik délután nagy vihar volt. Sorra nézegette az elfoglalt ágyakat, … aztán leült egy karosszékbe az egyik ágynál. (Mikszáth Kálmán) Az ifjú leült a fakír mellé, és egyik karját az ég felé emelte. (Karinthy Frigyes) || a. <Felsorolásban> több közül az elsőnek említett. Egyik gyereke gimnáziumba jár, a másik általános iskolába, a harmadik még óvodás.
2. (rendsz. a másik szóval szembeállítva) Két személy v. dolog közül az elsőként említett. Egyik kezében táskát vitt, a másikban esernyőt. Az egyik út jobbra visz, a másik balra. Az egyik hiba az, hogy …, a másik az, hogy … Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard. (Petőfi Sándor) Egy pár kupa [bor] úgy letesz holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig méri az utcát. (Jókai Mór) Az egyik nemnél a hiány a derekat takaró öltönydarabon legfelül van, a másik nemnél legalul. (Mikszáth Kálmán)
3. <A másik szóval párhuzamban, a párhuzam első tagjában, (kettőnél több, rendsz. igen sok) személyről, dologról szólva, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyeket, dolgokat mint egymással szorosabb kapcsolatban levőket, mint vmely összesség egyedeit tekintjük, akik v. amelyek közül mindegyik ugyanolyan v. hasonló kapcsolatban van egy-egy újabb egyeddel v. a többivel.> Egyik kérvényező a másik után jön; egyik hiba a másikat éri; egyik csodálkozásból a másikba esik; hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: hogy szép sorjában mondjak el mindent; egyik napról a másikra él: csak annyit keres, hogy a mindennapi szükségletét fedezni tudja. Egyik vendég a másik kezébe adja a kilincset. (Jókai Mór) Egyik mosdatlan közbeszólás a másikat érte. (Mikszáth Kálmán) Egyik szobából a másikba ment a nagy lakásban. (Kosztolányi Dezső) –31 Egyik nap úgy, mint a másik nap*: mindenik nap; mindennap. || a. Egyik napról a másikra: <többnapi v. még hosszabb ideig való várakozás után> hirtelen, váratlanul. Egyik napról a másikra megjavult a beteg állapota. || b. <Egyenlő fokú tulajdonsággal, egyenlő mennyiséggel, értékkel bírók hasonlításában, annak jelölésére, hogy mindegy, melyiket hasonlítjuk a másikhoz.> Egyik ember v. gyerek olyan, mint a másik. Ebben a vonatkozásban egyik szó annyit ér, mint a másik. || c. <Középfokkal kapcsolatban, annak kiemelésére, hogy a tulajdonság nagy foka mindegyikben megvan ugyan, de az egyes egyedekre vonatkozólag fokozati különbségek vannak.> Egyik virág szebb, mint a másik.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. (főnévi) -et, -e [e, e], -ünk, -(e)tek [ë-ë] v. -őtök, -ük
1. (főleg személyrag nélkül a másik szóval párhuzamban) A közelebbről meg nem határozott személyek közül valamelyik. (Az) egyik így beszél, a másik úgy. Hogy egyikének | vagy másikának útjában ne légy, | el kelle ország-vizsgálásra menned. (Katona József)
2. (többes számú személyragos alakban) A személyraggal megjelölt személyek közül valamelyik. Egyikünk menjen vízért. Egyiktek nem mondott igazat. Egyiküket kitüntették. || a. (személyragos alakban) Egyike: a birtokos jelzővel jelölt v. ritk. a szöveg előző részéből oda értett személyek, tárgyak, dolgok közül vmelyik, ill. egy meghatározott személy v. dolog. A szerződő felek egyike; egyik szerződő fél; egyike a világ legnagyobb lángelméinek; az ország legszebb épületeinek egyike. Az életnek tengerében Két örvény van: szív és ész, A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész. (Kisfaludy Sándor) Az erdő mellett vezető telegráf-oszlopok egyikén egy harkály dolgozott. (Mikszáth Kálmán)
3. A szövegösszefüggéssel meghatározottak közül valamelyik személy v. dolog. Az utcában két földszintes ház van, az egyiket megveszem. A kicsinyek … bóbiskolni látszanak mindnyájan, csak éppen az egyik nyitogatja már a szemecskéjét. (Mikszáth Kálmán) || a. <A másik szóval párhuzamban:> a szövegösszefüggéssel meghatározottak közül valamelyik mint elsőként említett személy v. dolog, ill. csoport. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal. (Petőfi Sándor) Három gödröcske … támadt szép arcán, egyik balról, másik jobbról, a harmadik … az álla közepén. (Mikszáth Kálmán)
4. <A másik szóval párhuzamban:> a szövegösszefüggéssel meghatározott kettőnél több v. sok személy v. dolog közül egy v. egyesek <máshoz, ill. másokhoz viszonyítva a tulajdonság hasonló v. különböző fokára utalva>. A szobában öt-hat gyerek játszott; egyik olyan volt, mint a másik. Egyik szebb, (jobb stb.), mint a másik: mindegyik nagyon szép (jó stb.); meg sem lehet mondani, hogy melyik a szebb (jobb stb.). [A házból] nem hiányzott semmi, még leány is volt három. Egyik szebb, mint a másik. (Mikszáth Kálmán)
5. Egyik is, másik is: a szóban forgók közül néhány egyenként tekintett személy; egyesek.
6. Egyik sem: két v. több személy v. tárgy közül egy sem; a szóban forgók közül senki, semelyik. Egyik sem volt hajlandó kiállni az érdekében. [Melyik anyag tetszik jobban?] – egyik sem felel meg. Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat. (Petőfi Sándor) Mindenki szembeállítja dicső multját nyomorult jelenével s egyik sem hisz jövőjében. (Gyulai Pál)
7. Egyik a másik után: egymás után sorban.
Szólás(ok): ld. fül, kutya, láb, tizenkilenc.
