ékesszóló
ékesszóló [s-sz] melléknév -n v. -an
1. (választékos) Az ékesszólás képességének birtokában levő, azzal élő <személy>. Ékesszóló férfi, politikus. || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző, tőle eredő. Ékesszóló szavak.
2. (átvitt értelemben) Olyan <bizonyíték, érvelés>, amely kétségtelenné teszi vminek az igazságát; meggyőző, találó. Ékesszóló bizonyíték; ékesszólóan mutatja ezt az is, hogy …
