eláraszt
eláraszt [l-á] tárgyas ige
1. <Álló- v. folyóvíz> megáradva elborít vmit. Tavasszal a Tisza elárasztotta a szántóföldeket. || a. Eláraszt vmit: <légnemű test, szag, fény> vhova behatolva ott nagymértékben érezteti hatását. A hőhullám elárasztotta az országot. A bűz elárasztotta a szobát. A fény elárasztotta a nézőteret. A tűz forró lehelete elárasztotta a kis udvart. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) <Sok-sok hasonló jellegű élőlény> ellep, elözönöl vmit. A törökök elárasztották a Balkán-félszigetet. Kártékony rovarok árasztották el a vidéket.
2. Eláraszt (vmivel): <személy vmely területet v. térséget> teljesen víz alá juttat. A bányát elárasztották vízzel, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. A rizsföldeket tavasszal elárasztják. || a. Eláraszt vmit vmivel: okozza, hogy vmely térség megteljék vmivel. Az ellenség mérges gázzal árasztotta el lövészárkainkat. A jázminbokrok elárasztják illatukkal a kertet. || b. (átvitt értelemben, választékos) Vérrel és könnyel áraszt el vmit: vhol sok ember halálát, szenvedését és gyászát okozza. A háború vérrel és könnyel árasztotta el a világot.
3. (átvitt értelemben) Eláraszt vmit vmivel: nagy tömegben széles területen elterjeszt vmit. A gyár olcsó rádiókészülékekkel árasztja el az országot. Rémhírekkel árasztották el az egész várost.
4. (átvitt értelemben) Eláraszt vkit vmivel: elhalmozza szeretetének, megbecsülésének bizonyos jeleivel. Ajándékokkal, ajánlatokkal, dicséretekkel, meghívásokkal, tanácsokkal árasztja el. Elárasztotta feleségét figyelmével, az ablak mellé ültette, ásványvízért, újságért szaladt, kérdezgette, jó-e a helye. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Eláraszt vkit, vmit: <érzelem> teljesen úrrá lesz rajta, hatalmába keríti. Lelkét keserűség árasztotta el. Megtanult … arcával hazudni, s nem mutatni azt a lángoló örömet, ami elárasztja keblét. (Jókai Mór)
elárasztás; elárasztat; elárasztható; elárasztó; elárasztott.
