elbukik
elbukik ige
1. tárgyatlan Megbotlik és elesik. Elbukik a sötétben. Elbukott az úton. Kétszer elbuktam a hegyes csizmákban. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy, közösség harcban, küzdelemben> vereséget szenved. El kelle buknunk – haj, minő tanulmány [= tanulság]. (Arany János) Lobognak az őrtüzek, melyek … szakadatlan láncban jelentik, hogy Ilion elbukott. (Péterfy Jenő) [Oidipuszban] megtaláljuk … az embert, aki föltámad a világrend ellen, küzd és elbukik. (Ambrus Zoltán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Mozgalom, hatalmi törekvés> bukással végződik. Én ez iratot, amint a forradalom elbukott, azonnal megsemmisítettem. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Peres fél, peres ügy> ítéletben vesztes lesz. Fenyéry vagyonvesztési pere minden fellebbezésen elbukott. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Rosszul jár, csalódik. Oh, aki máson épít, elbukik. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (iskolai, bizalmas) Tanulmányi időszak végén egy v. több tárgyból elégtelen osztályzatot kap, s ezért tanulmányaiban megakad; megbukik. Elbukik a vizsgán. Az érettségin csaknem elbuktam. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyatlan (játék) Elbukik vmi: <némely kártyajátékban a felvevő v. licitálásával a vállalt ütések számát növelő partner> vesztes marad a játszmában v. ennek vmely részlegében. A kontra elbukott. || a. tárgyas (ritka, játék) <Kártyajátékban játszmát v. a játék során vmely elemet, figurát> elveszt. Az ütéseket megcsinálta, de az ultimót elbukta. Három játszmát bukott el.
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Vmely erkölcsi vétsége következtében> elveszti a mások s rendsz. a maga becsülését is. Aki egyszer elbukott, annak nehéz visszaszereznie az emberek előtt a becsületét. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Leány> házasságon kívül odaadja magát férfinak. Rossz környezetben könnyen elbukik a tapasztalatlan leány.
6. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) Elveszti életét, meghal, megsemmisül. Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. (Vörösmarty Mihály) Minden, mi él, az egyenlő soká él … Eszmél, örűl, szeret és elbukik. (Madách Imre)
7. tárgyatlan (ritka, költői, régies) A vízbe alábukik, a hullámok közt egy időre eltűnik. „Csak te zúgj, üvölts fölöttem„ | Mond Zotmund a förgetegnek, | S a Dunába elbukik. (Vörösmarty Mihály) A vén révész mutatta … a fekete pontot a fehér tavon, mely fel-feltűnt, meg elbukott. Az ott a dereglye a rablókkal. (Jókai Mór)
elbukás; elbukó; elbukott.
