eldicsekedik
eldicsekedik ige eldicsekszik (a jelentő mód jelenében inkább az eldicsekszik megfelelő alakjai használatosak)
1. tárgyatlan Eldicsekszik vkivel, vmivel: egy alkalommal bizonyos ideig dicsekszik vele. Eldicsekedett a fiával, a sikereivel. A kalauz … nyilván magának is örömet okozott, amikor eldicsekedhetett azzal, hogy mennyire kiismeri magát ebben a nagyvárosban. (Krúdy Gyula)
2. tárgyas (ritka, régies) Vmit büszkén, boldogan elmond. Olyan furcsán érezte magát, mint az az ember, ki látott valami szépet … és nem talált embert, kinek eldicsekedhesse. (Vas Gereben) [A mondást] levelekben megírtuk, élőszóval eldicsekedtük. (Mikszáth Kálmán)
eldicsekedés v. eldicsekvés; eldicsekedő v. eldicsekvő.
