eledel
eledel [e-e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Ember, állat szokásos, rendszeres, ill. alkalmi fogyasztásra szánt tápláléka; ennivaló, élelem. Sovány eledel. Eledelünk bőséges volt. Három napra való eledellel útnak eresztették. S a nép hajdan csak eledelt kivánt, Mivelhogy akkor még állat vala. (Petőfi Sándor) [A börtönben] eledelünket kiköpi a szánk. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, vallásügy) Lelki eledel: a lélek épülését elősegítő vallásos olvasmány, beszéd stb. || a. (vallásügy) Mennyei eledel: a) <áldozásnál> ostya; b) <úrvacsoránál> kenyér és bor.
Szóösszetétel(ek): haleledel; népeledel.
