elég [1]
elég [1] [e; l-é] tárgyatlan ige
1. Égési folyamat során teljesen hamuvá lesz; elhamvad. A celluloid könnyen meggyullad, és gyorsan elég. A kályhában már elégett a fa. || a. Tűzvészben elpusztul. Minden holmija elégett. A múlt héten égett el a … majorom, istállók, béresházak. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) Tűzkárt szenved. Vissza tudnál-e emlékezni arra a nagy égésre, melyben ti is elégtetek? (Jókai Mór)
2. Egy bizonyos ideig ég. Ez a tuskó órákig is elég.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Test, lélek> energiáit fogyasztva felemésztődik. Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el, Elégek! (Madách Imre) Ha ma sem jöttél volna el, asszonyom, el kellett volna égnem az utánad való lángolásban. (Móricz Zsigmond)
elégés; elégett; eléghető; elégő.
