elégel
elégel [ë-ë v. e-ë v. e-e] tárgyas ige -t v. ..lett [ë], -jen [ë]; -ni v. ..leni [e] (régies)
Elégnek tart vmit. Talán elégli már a győzedelmet [a király], S több vérontásra nem hajol keze. (Vörösmarty Mihály) Bánk nem elégli csak megtörni a pártos főurat, ő szívét is meg akarja nyerni. (Arany János) || a. (régies) Elégel vmit: megelégszik, beéri vmivel. Elégli sorsát, mert eső Az napról napra esdegél [= egyre esik]. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Hatalomsovár [= hatalomra áhítozó] lelke nem elégli Magyarország uralmát. (Arany János)
Igekötős igék: megelégel.
