elemészt
elemészt [l-e] tárgyas ige
1. (népies) <Állat, kül. baromfi> megemészt (1) vmit. A kacsa megdöglött, mert nem tudta elemészteni a kukoricát. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Megesz, elfogyaszt vmit. Nékünk | kéményeinkről elpusztúlnak a | gólyák, mivel magunk emésztjük el | a hulladékot is. (Katona József)
2. (választékos) <Anyagi javakat> elpazarolva megsemmisít. Elemészti örökségét, vagyonát. Egy szomorú órán elemésztette a más keresményét. (Tolnai Lajos) || a. (népies) <Embert> megöl. Elemésztette gyermekét. Az … országtanács beleegyezett, hogy a barátot elemésszék. (Jókai Mór) Elemésztené maga … ezt a gyereket, el, el! – s kötényével törülgette szemeit. (Tolnai Lajos) || b. Elemészti magát: a) (népies) öngyilkos lesz; b) (népies, ritka) lelki fájdalmában annyira sínylődik, emésztődik, hogy egészsége teljesen leromlik, v. hogy meg is hal.
elemésztés; elemésztett; elemészthető; elemésztő; elemésztődik.
