elenyészik
elenyészik [l-e] tárgyatlan ige, (régies, költői) elenyész (választékos)
Teljesen eltűnik, láthatatlanná válik. Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. | Ott a szarvas, mint a pára … Szemök elől elenyésze. (Arany János) Hajnal van, az égbolt már szürkéskék, a csillagok elenyésztek, a hold lenyugodott. (Nagy Lajos) || a. (régies) Elmúlik, megsemmisül. Elenyészik az élet.
elenyészés; elenyészett.
