eleped
eleped [l-e] tárgyatlan ige
1. (választékos) Eleped (vmitől): vmely erős testi v. lelki vágyba majd belepusztul. Eleped a szomjúságtól, a szerelemtől. Széles országut az élet, És mi rajta vándorok; Elfáradunk, elepedünk, Vérző lábunk tántorog. (Tompa Mihály) || a. (választékos) Eleped vkiért v. vmiért, vki v. vmi után: vki, vmi után való vágyakozásába majd belepusztul. Eleped a kedveséért v. a kedvese után; eleped egy pohár vízért.
2. (régies, ritka, költői) Epekedésben elpusztul, meghal. Oh hagyd megölelnem A sír nyugodalmát; Hagyj itt elepednem. (Vörösmarty Mihály)
elepedés; elepedő; elepedt.
