elered
elered [l-e] tárgyatlan ige
1. <Eső, könny, vkinek az orra vére> megindul, folyni, csorogni kezd. Délután eleredt az eső. Egyszerre csak eleredtek a könnyei. A tikkasztó hőségben eleredt az orra vére. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Elered a nyelve: megered a ny.
3. (népies, régies) Elindul, útnak indul. Eleredtem osztán utánuk. (Móricz Zsigmond)
eleredés; eleredő; eleredt.
