élesztget
élesztget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. <Öntudatlan állapotban levő személyt, lankadó növényt, kialvóban levő tüzet> hosszasan v. ismételt kísérletezéssel éleszt (1–2). Mesterségesen élesztget vkit. Tüzet élesztget. Mesterséges légzéssel élesztgeti az ájultat. Az illatos árny alatt barna kis leány élesztgeté virágait. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Vmely kialakulóban v. kialvóban levő érzelmet, lelki jelenséget> igyekszik életre kelteni, erősíteni v. ébren tartani. Élesztgeti az emberek reményét. Élesztgettem az érdeklődését a gazdasága iránt. (Gárdonyi Géza)
élesztgetés; élesztgetett; élesztgető.
