életadó
életadó [t-a] melléknév és főnév (irodalmi nyelvben)
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <nő>, aki gyermeket hoz világra. Életadó anyák.
2. Olyan, ami az élet jelenségeit lehetővé teszi, v. serkentőleg hat rájuk. A nap életadó melege. Állsz, mint tengernek partján az egekre növő fa, Melynek … Életadó gyökerét csapkodva emészti az árviz. (Vörösmarty Mihály) Az én apám … hozta … a frissítő, életadó tavaszi levegőt a didergő … hideg pusztulásba. (Móricz Zsigmond)
II. főnév (ritka) Vkinek, vminek az életadója: okozója, létrehozója, szülője. Hívja … e Kar … | Aether atyánkat, a mindenek [= mindenség] életadóját. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
