életjel
életjel főnév
1. <Beteg v. szerencsétlenül járt embernél> a szervezet működésének olyan jele, amelyből megállapítható, hogy az illető még él. Egyik sem adott semmi életjelt: mozdulatlanul feküdtek egymás mellett. (Jókai Mór)
2. <Távollevő, eltűnt v. nehezen megközelíthető v. vhol rejtőzködő embertől> értesítés v. jeladás. Életjelt ® ad magáról. A beomlott tárnából két napja nem jött semmi életjel. Évek óta ez volt az első életjel tőle. Csak napfeljötte után mertek … életjelt adni maguk felől. (Jókai Mór) Tíz hosszú esztendeig éltünk így, anélkül, hogy életjelt adtunk volna magunkról. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Annak jele, hogy vhol mozgalmas élet (III. 3) folyik. Életjelit adván Megzendűlt a ház. (Vörösmarty Mihály) A nemzet sok életjelt mutatott. (Vas Gereben)
