életunt
életunt [t-u] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki az életben semmi örömet nem talál, az életét semmire sem becsüli, meghalni kíván; fásult, magaunt. Életunt aggastyán, ember. Csak az mulattat ingyen, Ki életúnt s felkötteti magát. (Madách Imre) Mondott valamit az élet haszontalanságáról, aztán életuntan belebújt télikabátjába. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. <megnyilatkozás, külső>. Életunt arckifejezés. Életuntan legyintett.
II. főnév Életunt személy. Adja az életuntat. [Egressynek] egy könnyelmű, éldelni lángoló fejedelmet kell vala adnia, s egy sunnyogó életuntat … adott. (Vörösmarty Mihály)
életuntság.
