elfogódott
elfogódott melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akin megilletődés vett erőt, s akinek viselkedésén meglátszik az ebből eredő zavar. Az elfogódott fiúcskának könnyes lett a szeme. Eddig „asszony” volt, elvált nő; hideg, lenéző, csúfondáros, most egyszerre „hajadon” lett, szűzies, elfogódott. (Jókai Mór) Elfogódottan, dobogó szívvel többször is átolvastam …; becses volt nekem asszonyos élményeim ez első, írott záloga. (Kaffka Margit)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Elfogódott hang, szív, viselkedés. A törvény kezéből megválthatlak, szólt elfogódott hangon az ifjú. (Jókai Mór)
elfogódottság.
