elfogult
elfogult melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akit ítéletében, magatartásában részrehajlás, eleve kialakított vélemény, ellenérzés v. vonzalom befolyásol v. vezet; nem tárgyilagos. Elfogult döntőbíró, ember, kritikus, tanú; elfogult vki mellett v. vkinek a javára; elfogult vkivel szemben v. vkinek a kárára; elfogultan ítél meg vmit; elfogulttá válik vki javára v. kárára; elfogulttá tesz vkit. Feleségül azért választott …, mert olyan voltam; más, mint a … mértékletes polgárok elfogult és korlátolt leányai. (Kaffka Margit) Érezte, hogy a főügyész a Sertéstenyésztő kárára elfogult. (Móricz Zsigmond)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs., tőle származó <állásfoglalás, cselekvés, eljárás, magatartás>. Elfogult bírálat, döntés, ítélet, nézet, vélemény; elfogult szemmel ítél meg vkit, vmit.
3. (irodalmi nyelvben, régies) Elfogódott, megilletődött. Elfogúlt vagyok, nehéz beszédü, Szilaj csak ott, hol vész van. (Vörösmarty Mihály)
