elfojt
elfojt tárgyas ige
1. <Lángot, tüzet> vmely szilárd anyaggal úgy vesz körül, úgy borít be, hogy ne jusson hozzá levegő, s emiatt kialudjon. Egy pokróccal elfojtotta a lángot.
2. <Hordóban, tartályban levő szeszes italt> eldugaszolva a levegőtől elzár. Elfojtja a mustot.
3. (átvitt értelemben) <Vmely érzelmet, indulatot> nem enged magában kifejlődni, uralomra jutni, ill. megnyilatkozni v. kitörni. Elfojtotta mérgét. Hév vágyait elfojtotta szivében. (Vörösmarty Mihály) Sok irígy bosszú elfojtva hever rég. (Arany János) || a. <Vmely érzelmet kísérő megnyilatkozást> visszatart, visszafojt, elnyom. Elfojtja könnyeit; elfojtotta mosolygását. Elfúladt, Elfojtá szavait az erős indúlat. (Arany János) A nézők még a lélegzetüket is elfojtották. (Mikszáth Kálmán) || b. Vmely érzelemnek, indulatnak másban, ill. másokban fellépő megnyilvánulását, kitörését erőszakos eszközökkel megakadályozza. Elfojtja az elégedetlenséget. Elfojtották a mozgalmat. Csírájában fojt el vmit.
elfojtás; elfojtható; elfojtó; elfojtott.
