elfullad
elfullad tárgyatlan ige, (tájszó) elfúlad
1. <Levegő hiánya következtében, bűztől, megerőltetéstől, erős felindulástól> lélegzete akadozni kezd, nehezen lélegzik. Elfullad a futástól v. a futásban. Elfulladt a nagy méregtől. „Mennydörgős haragom!” bömbölé s elfúladt. (Arany János) A bíró majdnem elfulladt valami rettenetes orrfacsaró bűzben, amit hirtelen beléjük csapott a szél. (Babits Mihály) || a. <Szó, hang, lélegzet a szóban forgó személy erőlködése, erős felindulása miatt> akadozni kezd. Elfullad a hangja. A lélegzete is elfulladt. Lélekzetem elfulladt a gondolatra, milyen nagy úr előtt állok. (Mikszáth Kálmán) A nevetés gonosz epidémia. Csak kevés jó belőle. Hogyha túlságosan élvezzük, akkor elfulladunk és köhögünk. (Kosztolányi Dezső)
2. Elfullad vmi: vmely gép, szerkezet működése hirtelen elakad, akadozni kezd v. megszűnik. A cséplőgép elfulladt, mert sok kévét tettek bele. A kályha elfullad, ha túlságosan megrakják. || a. <Láng, tűz> levegő hiányában lohadni kezd, lobogása hirtelen és nagymértékben csökken.
3. (átvitt értelemben, ritka) Megnyilvánulási lehetőség hiányában megszűnik, elenyészik, abbamarad vmi. A kezdeményezés elfulladt az általános közönyben. Az érkező vendégsereg zajában el kellett fúladni a családi ungorkodásnak. (Jókai Mór)
elfulladás; elfulladó; elfulladt.
