elfut
elfut ige
1. tárgyatlan <Ember v. (ritka) állat> vhonnan futva elmegy, eltávozik. Gyorsan elfut. Elfutott hazulról. A lovak riadtan elfutottak. Bán! asszonyod magán kívűl futott el. (Katona József) Toldi nem futott el, csak felállott szépen S a bikát bevárta az utcaközépen. (Arany János) || a. tárgyatlan (sport) <Futóversenyben> messzire maga mögött hagyja versenyzőtársait; <labdarúgásban> őrzőjétől megugorva a labdával gyorsan az ellenfél kapuja felé tart. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Gyorsan elmenekül; megszökik. Elfut az üldözők elől. Fussunk el e mostoha helyről. (Czuczor Gergely)
2. tárgyatlan Elfut vhova, vmeddig: <rendsz. személy> vmely helyet futva elér; futva elérkezik vhova. Elfut a szomszédba. Sebével még elfutott az utca végéig.
3. tárgyatlan Elfut vhol: <ember, állat, közlekedési eszköz, folyóvíz> bizonyos helyen futva v. nagy sebességgel elhalad. Elfutott mellettem. A kutya elfutott az ablakunk alatt. Előttünk futott el a gyorsvonat. A ház mögött fut el egy kis patak.
4. tárgyatlan <Közlekedési eszköz v. más gépezet> hosszabb ideig sebesen járva halad, ill. működésben van. Ez az autó sokáig elfut megállás nélkül. Ez a gép fél napig is elfut zökkenő nélkül.
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Időszak> gyorsan elmúlik. Elfutnak a hetek. Elfut a nyájas tavasz. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy elfutott egy nap, mint egy perc. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyatlan (ritka) <Folyadék> forráskor (1) kifolyik az edényből; kifut. Elfut a leves.
7. tárgyas <Arcot, szemet vér, könny, ill. pirosság> hirtelen ellep, elönt. Arcát elfutja a pír, a pirosság v. a láng: hirtelen és mélyen, nagyon elpirul; elfutja a vér az arcát: a) kiömlő vére elborítja az arcát; b) (átvitt értelemben) piros lesz az arca; elfutja a könny a szemét: szeme egyszerre könnyes lesz, megtelik könnyel; szemét elfutja a vér: <felindulásában> szeme az apró erekbe tóduló vértől hirtelen vörös lesz. A százados arcát … hirtelen pír futotta el. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vkit, vmit elfut vmi: vmely indulat hirtelen és hevesen erőt vesz rajta. Elfutja a düh, az indulat, a méreg; elfutotta az ® epe. E dühösség, mely a testemet | emészti, százezer mértékbe fussa | el lelkedet! (Katona József)
elfutás; elfutó; elfutott; elfuttat.
