elhalászik
elhalászik ige elhalász
1. tárgyas <Halat> más elől elfog.
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Más elől megkaparint, elcsíp vkit, vmit; vkit vminek a megszerzésében megelőz. Volt egy jegy, de elhalászták előlem. Jó állás lett volna, de valaki elhalászta. Elhalászta az orra elől a ritka könyvet. A doktorné … elhalászta az első szeretőjét, az első mátkáját. (Tolnai Lajos) Örökké sajnálja, hogy ezt a jó élcet elhalászta a sors előle. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan Bizonyos (rendsz. hosszabb) ideig halászik. Órák hosszat elhalászik.
elhalászás; elhalászó; elhalászott.
