elhamvaszt
elhamvaszt tárgyas ige (választékos)
1. <Tűz, tűzvész> hamuvá, porrá éget vmit. A tűz utcákat hamvasztott el. Ti gondolatnál gyorsabb kéntüzek, Kengyelfutói tölgyhasgató Mennykőnek, hamvasszátok el Ez ősz fejet! (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. (rendsz. 3. személyben) <Holtat, holttestet> krematóriumban porrá éget, eléget. Holttestét elhamvasztják.
2. (átvitt értelemben is, ritka) Vki, vmi elhamvaszt vmit: okozza, előidézi, hogy vmi elhamvadjon (2, 4). A levelet a kályhában elhamvasztotta. Szerelmét az idő elhamvasztotta.
elhamvasztás; elhamvasztat; elhamvasztott.
