elhever
elhever ige
1. tárgyas <Személy bizonyos időt> lustálkodva, heverve (2), dologtalanul tölt (el). Az öreg szépen elheveri az egész napot. Ne heverd el az idődet. A nagy munka után a szobában heverte el a délutánt. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan <Személy> hosszabb ideig hever, a heverést jól kinyújtja. Reggel sokáig elhevert.
2. tárgyatlan Elhever vmin: végigdől, végigheveredik vmin. Elhever a díványon. A kis csapat részben elhevert a padokon, behúnyt szemmel hallgatván a később érkezett vásárosok beszédét. (Vas Gereben)
3. tárgyatlan Elhever vhol: mint fekvő alkalmatossággal megelégszik vmivel. Elheverek itt is, ha nincs jobb fekvőhely.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Munka, irat, készítmény, pénz> hosszabb ideig hever (4), fekszik vhol anélkül, hogy hozzányúlnának, felhasználnák v. elintéznék; elfekszik (4). A cipő hetekig elhever a cipész asztalán. Az iratok hónapokig is elhevernek a szekrényben. A raktárakban nagy készletek hevernek el. Esztendeig is elhever ládájában a tőkéje. (Széchenyi István)
elheverő; elhevert; elhevertet.
