elhódít
elhódít tárgyas ige
1. Elhódít vkitől, vmitől vmit: fegyveres erővel elvesz vkitől, vmitől vmit. Németország gyarmatokat akart elhódítani Angliától és Franciaországtól. || a. (átvitt értelemben) <Tervszerű munkával v. ügyeskedve> mástól megszerez; a maga pártjára von vkit, vmit. Piacokat hódít el vkitől. Híveket, munkásokat hódít el vkitől v. vhonnan. [Zápolya] az egész udvar kegyét elhódítá. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Elhódít vkitől vkit: mástól elidegenítve vkit, magának szerzi meg az illetőnek a szerelmét v. vonzalmát. Elhódította tőle kedvesét, szerelmesét. Elhódította egy vándorszínésztől a feleségét, aki azután egy kis leánynak adott életet. (Ambrus Zoltán)
3. (átvitt értelemben) Elhódít vmit vmitől: vmely területnek egy részén a természeti helyzetet, körülményeket lényegesen megváltoztatva a területrészt <ember> termékennyé, ill. <természeti erő> terméketlenné teszi. Új termőterületet hódít el a sivatagtól. Sok ezer holdat hódítottak el a mocsártól. A dzsungel évről évre nagy területet hódít el a közeli falvak határából. Az erózió Oklahomában sok ezer hektárt hódított el a termőföldből.
4. (sport) <Helyezést (2), trófeát, címet> küzdelemben elér mással szemben, elnyer előle. Csapatunk elhódította a bajnoki címet (a másik csapattól). A magyar kosárlabdázók elhódították az első helyet.
elhódítás; elhódítható; elhódító; elhódított; elhódíttat.
