elintézés
elintézés [l-i] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elintéz igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit, vkit elintéznek.
1. Vmely ügy rendbehozása, rendezése, eligazítása, megoldása. A dolog, az ügy barátságos, békés, érdemleges, gyors, hivatalos, kedvező, lovagias elintézése; az akták, a panasz elintézése; elintézésre váró ügyek, ügyiratok; elintézés alatt áll*: elintézése folyamatban van, most intézik; elintézést ® nyer*: elintézik. Kérelmét sürgős elintézés végett az illetékesek elé terjesztettük. Bízunk kérelmünk, fellebbezésünk (szíves) elintézésében. Senki se volt megelégedve a békés elintézéssel. (Krúdy Gyula) || a. Vminek elvégzése, teljesítése. A feladat, a teendők elintézése.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (bizalmas) Vkinek megdorgálása, megbüntetése, megverése, megölése. A vétkesek elintézése. Ketten vállalták a foglyok elintézését.
elintézési; elintézésű.
