elirt
elirt [l-i] tárgyas ige
1. (régies) <Személyeket> irtva, pusztítva eltávolít vhonnan. Hol a király, ki el nem irtana Minden gonoszt, ha tudná, mellyik az? (Vörösmarty Mihály) Toldi nevétől zeng mindenek ajka; Bizonyos! a rablót ez elirtja szörnyen … (Arany János) A lovasdandár egyre közelebb jutott a várfalakhoz; elirtva, ami élő ember útjába akadt. (Jókai Mór) || a. (népies) <Kártevő állatot> irtva, pusztítva eltávolít vhonnan. A kutya elirtja a háztól a patkányokat. A macska elirtotta a kamrából az egereket.
2. (népies) Elirt vkit a háztól: addig kellemetlenkedik neki, addig gyötri, míg el nem üldözi a h.-tól.
3. (irodalmi nyelvben, régies) <Egy v. több képződményt a test felszínéről> eltüntet. Hogy irtotta el bajuszát, mikor még mindenki viselte azt? (Jókai Mór) A sziklákból olyan forró víz bugyog fel, Amely a mirigyet, kelevényt elirtja. (Jókai Mór)
4. (ritka, költői) Hosszabb v. egy bizonyos időt irtogatással eltölt, azzal foglalatoskodik. Gondolám, majd egy kis birtok Vételére pénzt szorítok, Ott el-űltetek, s el-irtok; Új erőért, mívelem. (Arany János)
elirtás; elirtható; elirtó; elirtott.
