elkanyarít
elkanyarít ige elkanyarint
1. tárgyas (népies) Kanyarítva elfordít, elterel. Elkanyarítja az állatokat. A csónakját félve elkanyarította a veszélyes helyről. Hirtelen elkanyarította a kormánykereket. Az utat itt elkanyarítják. || a. tárgyas Kanyarítva elvág, elhasít, elvesz. Elkanyarít egy-két vágást a más rétjéből. Elkanyarít egy darabot a sajtból, a kenyérből.
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Szónoki beszédet, káromkodást, éneket> kacskaringósan kicifrázva mond, ill. hosszan elnyújtva énekel el. Úgy elkanyarította a szitkot, mint valami huszárőrmester. Elkanyarította az üdvözlést. Szépen énekeltek, de az egyik elkanyarította. Az ékesen szóló népvezér, Pilinkó, elkanyarítá ünnepélyesen a mondókáját. (Jókai Mór) Elkanyarított egy káromkodást. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Ilyen módon káromkodik, szónokol. Jól elkanyarította. Alaposan elkanyarította.
3. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Ellop, elcsen, eltulajdonít vmit. Mindent elkanyarít, amihez hozzájut. Aki az almámat vagy bicskámat vagy pénzemet kanyarítja el, börtönbe vetik. (Gárdonyi Géza)
elkanyarítás; elkanyarítgat; elkanyarító; elkanyarított.
