elkényeztet
elkényeztet tárgyas ige
1. Nagyon kényeztet v. túlságos, oktalan kényeztetéssel, ferde neveléssel, túlságosan aggodalmas gondozással elront vkit; hozzászoktat vkit ahhoz, hogy kényeskedjék. Elkényeztette gyermekeit. Nagyon elkényezteti a feleségét, az urát. Elkényeztettük, s most nem akar szót fogadni apjának. (Eötvös József) Ily állapotban a magasztalás nemhogy elkényeztetne, de fáj. (Arany János) || a. (ritka) Előidézi, hogy <vmely testrész> kényessé, kis fáradsággal, megpróbáltatással szemben is túl érzékennyé váljék. A meleg sállal elkényeztette a torkát. Az örökös üldögéléssel elkényeztette a lábát.
2. (átvitt értelemben) <Minden munkától, megpróbáltatástól> fölöslegesen óv, túlságos gondban részesít vkit, vmit. Elkényezteti a testét. Elkényeztette magát, most aztán nehéz neki a munka. || a. (átvitt értelemben) <Sors, élet> minden jóval elhalmoz vkit, hozzászoktatja, hogy minden sikerül neki. Őt se nagyon kényeztette el az élet.
elkényeztetés; elkényeztetett; elkényeztető.
