elkerget
elkerget tárgyas ige (gyak. bizalmas)
1. Erőszakkal távozásra kényszerít; elűz, elzavar vhonnan. Elkergeti a kutyát, a macskát. Elkergette a háztól az árvát. Elkergette a juhokat a vetésből. Egykor egy szegény koldús személyt | elkergetett magától. (Katona József) Túlordítlak, s hangommal kergetlek el. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben) <Személy parancsszóval, fenyegetéssel, ill. vmely kényszerítő körülmény> arra szorít vkit, hogy vhova menjen, vmit tegyen; vhova, vmire kényszerít vkit. Elkergette a fiát koldulni. A fiú … el nem gondolhatá, mi kergette el apját e hosszú útra? (Vas Gereben) || b. <Uralkodót, zsarnokot> trónjától, hatalmától megfoszt. A spanyolok elkergették a királyukat. || c. (átvitt értelemben) Elkerget magától vmely gondolatot: vmely helytelennek, rossznak, veszélyesnek ítélt gondolattól igyekszik megszabadulni. A következő pillanatban elkergette magától ezt a gondolatot. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Elkerget vmit: vminek a kergetésével tölti az időt. Naphosszat elkergette a réten a pillangókat.
elkergetés; elkergetett; elkergető; elkergettet.
